Egy osztrák vállalkozó, Ludwig Hatschek 1894-ben Vöcklabruckban építette meg mai napig is létező gyárát, melyben 1900. július 15-én kezdte meg szabadalma alapján a portland cement töltőanyag és azbeszt szál vázanyag összetételű termékek gyártását Eternit (örökké tartó) néven.
Először csak tetőfedő és homlokzat borító elemeket gyártottak. A tetőfedő szálcement pala forradalmasította a tetőfedő anyagok piacát. Tűzálló, szilárd, tartós tulajdonságait elsősorban az azbeszttartalmának köszönhette. 1915-ben egy olasz gyárban megkezdték az eternit csövek gyártását is. Maga az eternit anyag előállítása az egész világot meghódította, szinte nem volt a Földnek olyan országa, ahol ne gyártották volna. 1950-ben már több mint 200 gyár létezett az egész világon, ezek részben a Hatschek gyár tulajdonában voltak, részben Hatscheck-licensz alapján működtek. A cég a tetőfedő elemek és a csatornacsövek terén több piacon is monopol helyzetbe került a 20. század közepére. 1970-ben hosszas mérlegelések után az azbesztet az egészségre káros anyagnak nyilvánították, megkezdődött az azbeszt fokozatos kivonása a termékekből. Sok üzem ma is gyárt eternit szerű anyagból készült termékeket, de az azbesztet üvegszállal, vagy műanyaggal váltották ki. A vöcklabrucki Hatschek üzemnek pl. 2011-ben 489 alkalmazottja volt.
Egy érdekesség: 2012-ben egy torinói bíróság 16-16 évi börtönre és jelentős pénzbeli kárpótlásra ítélte a svájci Stephan Schmidheiny és a belga Cartier báró gyártulajdonosokat. Bűnük a bíróság szerint az volt, hogy haszonszerzés céljából nem tartották be a megfelelő egészségügyi előírásokat két olasz eternit gyárukban, ennek következtében az azbeszt 3000 ember halálát okozta, és környezetvédelmi katasztrófát eredményezett. A fellebbezések után az eljárás ma is folytatódik.
GYÁRTÁS MAGYARORSZÁGON
Az azbeszt cement termékek gyártása Magyarországot sem kerülte el. Az osztrák Hatschek cég 1903-ban Nyergesújfalun beindította az azbesztcement anyagú pala gyártást, amit majd 30 év múlva 1931-ben már a csőgyártás is követett. A gépeket a Mazza olasz cég szállította. Az óriási piaci igény miatt Hatscheck-licensz alapján is gyártottak tetőfedő palát Magyarországon:
Piszkén 1907-ben alapították a Miskolczi és Társa Azbesztcemet Pala- és Papírgyár Betéti Társaságot. Terrenol és Terrolux néven gyártottak tetőfedő palákat.
Ezen kívül az Óbudán 1869-ben alakult Újlaki Tégla és Mészégető Rt. is gyártott azbesztpalát a 20. század első felében.
A szocializmus éveiben a gyár a tetőfedő anyag piac több, mint felét birtokolta. Ugyanakkor a hazai vízellátó rendszerek bővítésének csőigénye is rendkívül magas volt. Az ivóvíz nyomócsőnek kiválóan megfelelő öntöttvas cső gyártása 1968-ban leállt, a műanyag cső még nem volt túl népszerű, így a megoldást az 1971-ben Selypen beindult második azbesztcement csőgyár jelentette. Sokat mondó adat, hogy a tervezett évi kapacitás 200 mm átmérőre számolva 1300 km volt.
A selypi gyár 2003-ban állt le. Jellemző a hatalmas igényekre, hogy a két gyár sem tudott minden csőigényt kielégíteni, így jugoszláv, csehszlovák és osztrák import csövek is kerültek a hálózatokba. A '60-as évek végén pl. a Fővárosi Vízművek 1200 mm-s átmérőjű azbesztcement csövet vásárolt Ausztriából.
A csövek, és mindennemű azbesztet tartalmazó termék előállítását 2001-ben szüntették meg.
MAGYARORSZÁGI HELYZET
A hazai gyártói háttér, a múlt század ötvenes, hatvanas, hetvenes éveinek nagyszabású magas- és mélyépítési fejlesztései mind hozzájárultak ahhoz, hogy az azbeszt cement anyagú tetőfedő lemezek és nyomócsövek tömeges felhasználásra kerüljenek Magyarországon. Éppen ezért az épületállomány jelentős részét még mindig azbeszt tartalmú pala fedi, valamint sok település teljes hálózata ma is azbesztcement csőből áll.