Mit jelent a páralecsapódás fogalma, hogyan lehet megelőzni a kialakulását az ablakokon és mit tehetünk ha páraképződés már látható a tetőtéri ablakokon?
Ezek gyakran felmerülő kérdések vásárlóink részéről, főleg tavasszal és ősszel, amikor elkezdődik a fűtési szezon ill. amikor zárul.
MI AZ A VÍZPÁRA LECSAPÓDÁS VAGY MÁS NÉVEN KONDENZÁCIÓ?
A víz - gáz állapotban - folyamatosan jelen van a levegőben, annak természetes részét képezi. A vízpára kondenzációja az a fizikai folyamat, amely során a gáz halmazállapotú vízgőz folyadékká alakul. Vízcseppek formájában jelenik meg a hűvösebb felületeken, de csak akkor, ha a szükséges feltételek teljesülnek.
A levegőben található víz kb. a levegő 1%-át teszi ki. A levegőben egyébként más gázok is vannak/lehetnek: nemes gázok – hélium, neon, krypton és xenon; nem nemesgázok – metán, hidrogén, oxid és dinitrogén-oxid, ózon, radon, jód, ammónia. Normál körülmények között feltételezhető, hogy levegő páratartalma főként a hőmérséklet függvénye. A meleg levegő több vízrészecskét tud hordozni/elnyelni, mint a hideg levegő. Ez azt jelenti, hogy pl. 1 m³ levegő 20⁰C hőmérsékleten maximum 17.3 g/m³ vizet tud lekötni. Ugyanakkor ha ezt a levegőt 30°C-ig melegítjük, akkor az előbbinél sokkal több vizet tud hordozni/elnyelni, pontosan 31.9 g/m³-t.
MI TÖRTÉNIK? HA LEHŰL A LAKÁS LEVEGŐJE 20°C-RÓL 10°-RA?
Ebben az esetben a levegő vízhordó/elnyelő kapacitása 9.4 g/m³-re csökken és 7.9 g folyadéknak távoznia kell a levegőből, ki kell csapódnia valahol. Ez egy 12 m2 alapterületű szoba esetén 255,96 g víz! Hol fog ez megjelenni? Hogy ezt megértsük, ismernünk kell a párakicsapódási pont fogalmát. A párakicsapódási pont megmutatja, hogy mi az a hőmérséklet, amelyen a levegő telítődik és az adott hőmérséklet alatt megindul a kondenzációs folyamat. A levegő telítődése azt jelenti, hogy a levegő már nem tud további víz részecskéket hordozni, mivel a befogadható víz részecskék mennyisége elérte a maximumot az adott légnyomáson és levegő összetételben.
HOGYAN MŰKÖDIK A PÁRALECSAPÓDÁS?
Két olyan eshetőség van, amikor a páralecsapódás végbe mehet:
1. a levegő páratartalma túl magas
2. az épület belső elemeinek a hőmérséklete túl alacsony (belső elem: ajtók, ablakok, falak)
A levegő páratartalma akkor lesz túl magas, ha az épületben nincs levegő mozgás/szellőzés vagy az nem működik kellő hatékonysággal. Ha nincs hatékony szellőzés/levegőcserélés a szobában, a levegő elhasználódik a benne élő élőlények természetes folyamatai által (emberek, háziállatok és növények – lélegzés, főzés, mosás) és egyre több párával telítődik míg végül eléri a hordozható víz mennyiségének a maximumát. Egy átlagos otthonban nézve, négy átlagos lakó körülbelül 10 és 15 liter vizet bocsát ki 24 óra alatt! A levegő átadja ezt a nedvességet a falaknak, főleg a sarkokban, az ajtóhoz és ablakokhoz közeli részeken. Egy idő után penész és gomba is megjelenik ezeken a helyeken.
Hatékony szellőztetéssel a használt (párában gazdag) levegő eltávolítható a helységekből és pótolható friss levegővel. A friss levegő több oxigént tartalmaz és hidegebb, vagyis felmelegedés után újabb adag felesleges vizet képes elnyelni, amit további hatékony szellőztetéssel folyamatosan el lehet távolítani az épületből.
A hatékony szellőzés hiányát mutatja, ha a páralecsapódás megjelenik az épület belső felületein. Ennek oka az is, hogy az épületen belül található légnyomás magasabb, mint a kinti légnyomás. Mivel a benti levegő tágul miközben felmelegszik, keresi a helyet a térfogatnövekedéshez, és így többnyire az ablakok szellőztető nyílásán keresztül tud távozni. A szellőztető nyílás ellenben arra való, hogy kintről friss levegőt engedjen a helységbe, ez viszont csak akkor tud megtörténni, ha megfelelő levegő áramlás van a lakásban. Az ablak szellőző nyílás önmagában erre nem képes, csupán a friss levegő beáramlását tudja biztosítani – zárt ablakok mellett – a lakás eleve működő belső keringéséhez. Így a szellőző nyíláson csak egy irányba szabadna, hogy haladjon a levegő, kintről befelé!
Páralecsapódás egy lehűlő felületen, például egy ablakon, akkor jelenhet meg, ha az ablak alatt nincs megfelelő fűtés, vagy a falazat kialakítása az ablak alatt és felett nem megfelelő, vagy ha a szoba nem fűtött kellőképen. Ezekben az esetekben fokozott a levegő pára telítődése a helységben. A belső párával telítődött levegő érintkezik a hideg határoló felületekkel, pl. tetőablak. A tartós kinti hideg megfelelő belső fűtés/hőáramlás hiányában lehűti az ablak üvegét majd az ablak közvetlen környezetét. A hideg levegőből a páratartalom az ablak körüli felületeken elkezd kicsapódni.
MIT JELENT A PÁRAKÉPZŐDÉS SZÁMUNKRA A GYAKORLATBAN?
Azt jelenti, hogy a helységben található olyan tárgyak/felületek, amelyek hőmérséklete alacsonyabb, mint a kicsapódási pont az adott körülmények között (pl. légnyomás), elősegítik a levegőben található víz kondenzációját, ami az adott felületeken fog megjelenni. Ha több ilyen felület is található a helységben, akkor a párakicsapódás a leghidegebb felületen fog először megjelenni.
HOGYAN KERÜLJÜK EL A PÁRALECSAPÓDÁST?
Az épületben található levegő páratartalmát a megfelelő szinten kell tartani. Ehhez hatékony légáramlás és megfelelő hőmérséklet szükséges.
MIT TEGYÜNK? HA MEGJELENIK A PÁRALECSAPÓDÁS?
- A tetőablakokon megjelenő páralecsapódás nem az ablak konstrukciós hibája, sokkal inkább a helység levegőjének helytelen kezelésének következménye, vagy az ablak hibás beépítésének a következménye (vagy ezek kombinációja).
- Növeljük a helység hőmérsékletét
- Biztosítsunk hatékony légáramlást
- Nem hatékony légáramlás esetén telepítsünk kiegészítő lég-elszívó rendszert (pl. kéménybe)
- Telepítsünk fűtőtestet az ablak alá, vagy szereljünk be jobb U(w) értékkel rendelkező ablakot
- Naponta legalább 5-10 percen keresztül szellőztessünk teljesen kitárt ablakokkal