Az ereszcsatorna a tető nélkülözhetetlen eleme, biztosítja a csapadék elvezetését, ezáltal védi az épületet a nedvességtől
A jól megtervezett és hibátlan állapotú ereszcsatorna-rendszer elvezeti a vizet, így megóvja a falakat és egyéb épületszerkezeteket az átázástól, a lakóteret pedig a beázástól.
Új épület esetén vagy tetőfelújításnál az ereszcsatorna-rendszert meg kell tervezni. Régi épületnél ill. meglévő ereszcsatornánál pedig évente érdemes felülvizsgálni a csatorna állapotát.
Ha régi, rozsdás, lyukas a csatorna akkor nem tölti be a feladatát. A hibákat célszerű azonnal orvosolni vagy érdemes az egész ereszcsatorna-rendszert lecserélni. Az új ereszcsatornával nem csak védelmet nyújtunk az épületünknek, de értéket is adunk hozzá.
A csatorna cseréjénél vagy új építésnél a kiválasztás fontos lépés. Ismerjük meg, milyen anyagból és milyen szabványos méretekben készülnek az ereszcsatornák, milyen formákkal és színekkel találkozunk, milyen rendszer-elemek/kiegészítők szükségesek, és mikor végezhetjük el a szerelési munkát.
Mikor érdemes ereszcsatornát szerelni?
Egyrészt az ereszcsatorna cseréjét vagy egy új csatorna telepítését minden évszakban el lehet végezni, azonban fontos szempont, hogy a hőmérséklet ne menjen fagypont alá, ne hulljon csapadék (sem eső, sem hó). Egyes alapanyagok (cink, műanyag) hideg időben ridegek, ezért ezek csak tavasztól-őszig szerelhetők. Érdemes kivitelezés előtt az időjárásjelentést ellenőrizni. Másrészt az ereszcsatorna szerelést mindig a tetővel együtt kell kivitelezni. A csatorna tartókat még héjalás előtt-, az ereszcsatornát pedig héjalás után szereljük fel. A lefolyókat célszerű közvetlen vakolás után felszerelni (előtte ideiglenes fóliacsővel lehet a csapdékvizet elvezetni). Az ereszcsatorna szerelési munka egy átlagos családi házon általában 1-3 napba belefér.
Milyen méretű ereszcsatornára van szükség?
A csatorna méretezésére EU előírások vonatkoznak. Általánosságban elmondható, hogy előtetőkhöz, garázsokhoz, melléképületekhez a 250 mm-es kiterített szélességű félkörszelvényű vagy négyszögszelvényű ereszcsatorna, családi házakhoz a 333 mm-es, míg középületekhez a 400 mm-es méret a megfelelő. Más megközelítésben 150 m2 tetőfelületig elég a 80 mm átmérőjű lefolyócső és a 250 mm-es csatorna, 250 m2-ig elég a 100 mm lefolyócső és a 333 mm-es csatorna, 250 m2 felett pedig 120 mm lefolyócső és 400 mm-es csatorna kell.
Külső vagy belső peremes ereszcsatornát válasszunk?
Egyáltalán mi az hogy külső- és mi az hogy belső perem? Attól függően, hogy a csatorna külső merevítő szegélye kifelé vagy befelé van kerekítve beszélünk külső vagy belső peremes rendszerről. Az EU szabvány csak külső peremes ereszcsatornát enged használni, a magyar szabvány pedig engedélyezi a hazánkban népszerű belső peremes rendszereket is. A külső peremes rendszer merevebb és az esetleg túlcsorgó vizet nyom nélkül lecseppenti, míg a belső peremesen a túlcsorgó víz lefolyik a csatorna külső felületén folyási nyomokat hagyva.
Kell-e szakember a szereléshez?
Az ereszcsatorna kivitelezés nagy szaktudást és speciális szerszámozottságot igényel, gyakran állványról és magasban kell dolgozni, ezért javasoljuk, hogy a szerelést bízza szakemberre. Az összeszerelés módja is befolyásolhatja a választásunkat. Az elemeket rendszerint összecsúsztatják, de emellett a vízzárásról is gondoskodni kell, ami lehet gumitömítés, ragasztás vagy forrasztás. Léteznek már karmantyúval és kapcsos-záras összekötő elemmel építhető rendszerek is. Legegyszerűbb dolgunk a műanyag csatornákkal lesz, kisebb épületeknél akár házilag is szerelhetők, mert ezeket az elemeket összecsúsztatáskor gumitömítéssel vagy ragasztással kell csak kiegészíteni.
Acél ereszcsatorna
Az acélból készített rendszerek legismertebb változata a horganyzott ereszcsatorna. Alapanyaga acél, amit horganyzással (cink bevonat) felületkezelnek. Élettartama 10-30 év körül mozog, rendszeres karbantartást igényel. A színes festett acél csatorna a horganyzott típus fejlettebb változata. Itt a horganyréteg felett egy színbevonat is van, ami nem csak esztétikai többlet, mert a csatorna időjárás-állóságát is növeli. A színes festett acél csatornák élettartama 20-50 év körül mozog, rendszeres karbantartást igényel.
Alumínium ereszcsatorna
Garantáltan rozsdamenetes, könnyen kezelhető és hosszú élettartamú ereszcsatorna. A rozsdásodástól itt nem kell tartani. Az alapanyag kis súlyú, ez jelentősen megkönnyíti a felszerelési munkákat. A hőtágulásra és a mechanikai behatásokra érzékeny. Készül natúr festetlen változatban lakkozással vagy anélkül, de az utóbbi években egyre népszerűbbek a színes alu ereszcsatornák. Ezek több rétegű speciális bevonattal rendelkező rendszerek, élettartamuk akár 30-80 év is lehet. A natúr változat élettartama ennél kevesebb, kb. 20-50 év között mozog. Kevesebb karbantartást igényelnek, mint az acél csatornák.
Műanyag ereszcsatorna
A műanyag csatornák esetében sem kell rozsdásodástól tartanunk. A minőségi (többnyire PVC) műanyagok miatt tartósak, mechanikai tulajdonságuk is jó. Súlyuk könnyű, ami megkönnyíti a telepítést. Ellenállnak az esővízben található vegyi anyagoknak is. Összeszerelése egyszerű, mert sok rendszer-elemet tartalmaz, amiket csak össze kell pattintani (ritkább esetben ragasztani). Mechanikai behatásokra (pl. ütés) érzékeny. Jellemzően színesek, de a belső felület általában világos színű, hogy ne melegedjen fel könnyen. A felhasznált jó minőségű műanyag alapanyag miatt ezek a csatornák – a közhiedelemmel ellentétben - nem olcsók. Élettartamuk 10-30 év között mozog, kevesebb karbantartást igényelnek mint az acél és alu csatornák.
Cink ereszcsatorna
A cink vagy titáncink átlagon felüli tartósságot biztosít, ott van különösen jelentősége, ahol a tetőfedés vagy a homlokzat díszítőelemekkel való burkolása is ezzel az anyaggal történik vagy műemlék jellegű épületeknél használják. Felületvédelemre nincs szükség, mert idővel védőréteg alakul ki rajta. A cink és titáncink csatornák léteznek divatos színes bevonattal is. Csak komoly bádogos szakmai tudással szerelhető.
Réz ereszcsatorna
A vörösréz csatorna is átlagon felüli tartósságot biztosít, ott van ennek az anyagnak is a jelentősége, ahol a tetőfedés vagy a homlokzat díszítőelemekkel való burkolása is ezzel az anyaggal történik vagy műemlék jellegű épületeknél használják. Felületvédelemre itt sincs szükség, mert idővel védőréteg alakul ki rajta. Csak komoly bádogos szakmai tudással szerelhető.
Színek és formák, mihez igazodjunk?
A különböző típusú ereszcsatornák sokféle színben, fényes és matt megjelenésben, a hagyományos félköríves forma mellett akár szögletes kivitelben is kaphatók. Így színben és formában igazodni tudunk a ház stílusához, jellegéhez. Tévhit, hogy az ereszcsatorna színét a tetőfedéshez kell igazítani. Javasoljuk, hogy a szín megválasztásánál inkább a homlokzathoz (pl. nyílászárók színe) vagy a ház egészéhez igazodjanak.
Csatorna-rendszer elemei
Az épületünk ereszcsatorna rendszere nagyon sok elemből áll. Célszerű egy gyártótól, sőt egy kereskedőtől megvásárolni ezeket. Vásárlás előtt érdemes tisztában lenni azzal, milyen elemekből épül fel az ereszcsatorna rendszere. Az esővizet maga az ereszcsatorna gyűjti össze a tetőről. Általában 1-2-4-6 méteres hosszban gyártják. A csatornatartók segítségével rögzítjük a rendszert a szarufához vagy homlokdeszkához és a tartókkal állítjuk be a csatorna lejtését. Mivel egymástól kb. 60-90 cm távolságra érdemes tenni, meg kell határozni, hány darabra lesz szükségünk. A végzárók biztosítják a szakszerű lezárást. Az épület sarkainál külső vagy belső szegletekre lesz szükségünk. A szegletet általában kontytetőknél, kerti pavilonoknál, terasz vagy erkély kiugrásoknál használjuk. Hosszú ereszeknél ügyelni kell a dilatációra, valamint megfelelő számú lefolyót kell beépíteni. A lefolyócsőhöz az alábbi kiegészítők szükségesek: az esőcsatornából a lefolyócsőbe a betorkoló csonk, vagy más néven vízgyűjtő üst továbbítja a csapadékot, innen a csőív, csőkönyök vagy hattyúnyak segíti az illesztést a homlokzathoz, a rögzítéshez pedig csőbilincs szükséges. Bizonyos gyártóknál a toldás karmantyúval megoldható.
Gondoskodjunk a csapadékvíz hasznosításáról is!
Az esővíz igazi kincs, aminek elvezetéséről, tárolásáról és hasznosításáról jó, ha gondoskodunk. A legegyszerűbb a lefolyócső végére, alulra illesztett kiköpő, ami azt biztosítja, hogy a víz az épülettől távolabb folyjon el. Az elvezető cső a lefolyócső folytatása, ami a víztároló rendszerünkbe juttathatja a csapadékot. A kettő közé érdemes egy ülepítőt beépíteni. Alkalmazhatunk hordókifolyót is. Ez az elem a lefolyócsőbe építhető bele és tartalmaz egy kihajtható "nyelvet", amivel az esővíz a csatornából a lefolyócső mellé helyezett hordóba vezethető.